565 éve

Ma van a nándorfehérvári diadal 565. évfordulója. Ennek emlékére zúgnak a harangok minden áldott nap délben Európa-szerte. sőt az egész keresztény világban. Nagyon régen volt, az okra ma már szinte senki sem emlékszik. Az emlék felidézése és életben tartása a mi feladatunk, magyaroknak, hiszen ez elsősorban a mi diadalunk volt a török támadó hódítók felett!

Egy pici személyes emlékem is fűződik a témához. Talán hatodikos lehettem, amikor az iskolában kapuszolgálatra voltam besiztva. Az ember ücsörgött az aulában és nézett ki a fejéből. Elvileg az érkez vendégeket kellett volna kalauzolni, de ki a frász jön egy iskolába délelőtt. Más szóval jó kis lógás nap volt. Odajött az egyik szünetben hozzám a történelem tanárom Szabó Gyurka bácsi, azzal hogy bizony ma történelemórán engem akart feleltetni. Persze nem tanultam semmit, meg is lepett, semmire nem tudtam válaszolni. Az egy kérdés amire emlékszem, hogy mikor volt a nándorfehérvári diadal. Persze erre sem tudtam a választ. Gyurka bácsi megmondta a választ. Fiam! négy, öt, hat. Négy, öt, hat. Ezernégyszáz ötvenhat! Jegyezd meg!

Megjegyeztem. És még vaami mást is. Mindig felkészültnek kell lenni. Azt hiszem az öreg pont ez utóbbi leckét akarta átadni. Meg is tanultam, hálás köszönet érte. A jó hír pedig, hogy a Gyurka bácsi sok más dolgot is megtanított nekünk, aki ismerte, akit tanított mindenkinek hatalmas sztorijai vannak róla. Egy igazi TANÁR volt.

Mégis hogy jön ez ide? Hiszen pont erre vanank az ünnepek! Arra, hogy emlékezzünk a nagyjainkra, és elevenen tartsuk az emléküket, a saját történetekkel a mindennapokhoz kapcsolva őket. Na és persze azért, hogy alkalom legyen eszünkbi jutni a mindennapi hősöknek is.

Tags:

Gondolatok a demokratikus szavazásról

© Olvass balról jobbra. Vélemény blog.
Free Joomla! templates by Engine Templates