Nagyon itt az ideje újragondolni a választási jogot: akkor szavazhatsz ha neked vagy a gyerekednek folyósítanak családi pótlékot, vagy olyan gyereked van aki nem múlt el 30. Nem szavazókorú gyerekekkel annyi plusz szavazatod van, ahányuk után te kapod a kifizetést. OK, ebből engedhetünk egy picit, legyen saját szavazatod, de egyes esetekben ezt ki kell terjeszteni!
Miért? A szavazás a közös nemzeti értékeken nyugvó jövőt befolyásolja. Aki nem akar gyereket az egy zsákutcának él, aránytalanul felülreprezentálj aa gyerekeken keresztül a jövőbe invesztáló emberekhez képest a saját akaratát, véleményét. Az, hogy mindenkinek egyformán van szavazójoga teljesen normális dolog volt mindaddig, amíg az alapok nem szakadtak szét ennyire. Amíg mindenki (persze ez alatt az elsöprő többséget kell érteni) alapvetően úgy gondolkozott, hogy lesz két-három gyereke, felneveli őket, akik viszik tovább a család, a közösség, a nemzet értékeit, addig az alapok azonosak voltak. Most az emberek jelentős része vagy nem akar gyereket, vagy egykézik. Az egyik lenullázza a jövő nemzedéket, a másik lefelezi.
Ha veszünk egy egyszerű példát a múltból, talán még érthetőbb lesz. A nyilvánosság szavunk legyen az alap. A szó gyöke a nyíl, a szó jelentése a nyíl viselésére jogosultak előtt való beszédet, állásfoglalást jelenti (Kiss Dénes: Az ősegy titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana, 80-81. o.). A nyíl viselésére jogosult harcosok a döntéseik következményeiért akár az életükkel is fizettek egy csatában. A családjuk jövőjét is veszélybe sodorva ezáltal. Volt mit megfontolni egy NYILatkozat előtt. Viszont minden harcos azonos dolgot kockáztatott, és abban is egyetértettek, hogy nem egymásra fognak támadni a közös döntéseknek ez egy alapvetése.
Ma azok az emberek akik, pl. a környezetvédelemre hivatkozva nem vállalnak gyereket olyannyira ostobák és rövidlátók, hogy nem fogják fel a NYILvánvalót: a saját közvetlen közösségüket olyan hátrányban sodorják a közeljövőben, amely hátrányt önkéntesen más társadalmak nemhogy nem vállalnak, de még nagyjából csak röhögnek is rajta. Attól, hogy a fejlett államokban kevesebb a gyerek, a mi megtermelt (sokszor felesleges) javainkat kihasználva, más kultúrák létszáma döbbenetesen megnőtt. De ez egy másik történet.
Viszont ugyanezek az oktalanok tekintenek úgy a magzatokra, hogy a saját kényelmük érdekében megölhetők! Mire fel legyen akkor az ilyen embereknek több szava egy olyan jövő kapcsán, amit a megszületett gyerekek fognak továbbvinni? Meglepő-e az általuk megvalósuló bujtatott logika, hogy felülreprezentáltak a szavazásokon a társadalom összlétszámával szemben, a gyerekeket semmibe véve?
A bevezető javaslat tehát megadja a lehetőséget arra, hogy az individualista zsákutcások által elnyomott gyerekek jövője, az ő érdekeiket is figyelembe véve érvényesülhessen. Aki a nagy társadalmi igazságokat keresi: jogot az elnyomottaknak!
