Itt van körülöttünk a mágiskus, egyeseknek egyenesen “szent“ piac. A piac tévedhetetlen, majd mindent jól áraz be, hagyni kell a szabad versenyt és a dolgok jól fognak működni. Nam akarok belemenni az Adams féle felteételekbe és a Marshal keresztbe, könnyű utánaolvasni, ahogy aztán azt is megérteni, mennyire távol van a gyakorlat az elmélettől. De mindentől függetlenül, bármily furcsa legyen is a piac, van pár egyszerű szabály, ami mindig beüt. A túlkínálat leveri az árakat, a túlkereslet pedig fel. Ez igaz akkor is, ha az egyik elem, pl. a kereslet a kínálathoz képest nő, vagyis csökken a kínálat. Nem pont az elméletek keretei szerint, de megfelelő szabályok által kontrollált piacokon azért ez a két szabály mindig beüt. Ilyen a piaca az energiahordozóknak is.

A szankciók következtében a piac számára egy szükülő kínálat jövőképe tűnik elő, ami ahogy megértettük ugyanazt eredményezi mint a növekvő kereslet: árfelhajtó hatású. Ugye, hogy nem is olyan meglepő ami az energiahordozók árával történik?

Az elkpesztő az, hogy ezt az egészet ugyanazok a körök nyomják akik a „szent“ piac mindenhahtóságát szokták hangoztatni. Ha csak ennyire értenek a piachoz, akkor sok minden érthetővé válik, pl. a rendszerváltás környéki privatizációk terén. Sejthető ugyanis, hogy akik ezt az egész marhaságot tolják, azok pontosan számoltak a hatásokkal és most kaszálnak. Most is.

De ha már energiahordozók! Kukkantsunk csak bele még egy téveszmébe! 

A nyugati főokosok úgy tesznek mintha a világ összes gáz- -és olajkészlete mindenhol egyformán elérhető lenne ezen felül pedig még egyforma tulajdonsággal rendelekző, homogén anyagokról lenne szó. Tudod, mint a mindenki pótolható gusztustalan mondása szerint. A valóságban viszont a szállítás, a használatra alkalmassá tétel (lásd: finomítás) más-más források esetén egészen más eljárásokat, vagyis más üzemi megoldásokat, kapacitásokat tesz szükségessé. A másfajta azt jelenti hogy nincs. Meg kell építeni! Mindez pedig nem hoz semmi mást, csak azt,hogy mást használsz, semmilyen gazdasági eredmény nem jár ezzel (az építés közvetlen költségei hasznot termelők profitját leszámítva!). Semmilyen. Ez az egész a pénz elégetése, hogy aztán összességében drágábban működjünk. Ebben a magasabb árban több szereplő haszna szerepel, vagyis van akinek ez megéri. A teljes gazdaságra nézve viszont ez nem előnyös. A piac be is árazza! A csökkenő versenyképesség az itteni termelési volumeneket vesztes helyzetbe hozza.

Azok pedig akik az energiából élnek, ugyan kevesebbet, de sokkal többért fognak eladni. Ez az igazi business! Ez téma tökéletesen leírja az őn. „versenypiac“ működését, ahol azok akiknek van elég pénze, a környezetet a képükre formálják, majd az új helyzetet a marketing eszközeivel szépen lenyomják a kicsik torkán. 30 éve a piacgazdaságot, most épp a „jóemberséget“ árulják. Pár éve még a „zöld“ volt a menő, most a bárit csak oroszt ne. Az eredmény ugyanaz.

ha idáig elolvastad, tedd fel magadnak azt a kérdést is, hogy vajon a kormány szolidaritási adója amelyeket a nagyválallatokra vetett ki vajon jó dolog-e? Jó-e azoktól a köröktől elvonni, akik a „jóemberséggel“ kereskednek, miközben leveszenk mint a riadt majmot?