Erre kérdezem mindig: mitől demokrácia az, hogy többséget nem szerzett, egymástól akár erősen eltérő programot, ideológiát képviselő pártok összeraknak egy kormányt olyan programmal, amire senki nem szavazott. Ja, és ami nem számonkérhető!
E cikk mentén alakult ki egy jó kis eszmecsere, azzal indítva hogy beidéztem a szavazati jogról szóló cikkemet (nem olyan volt ez a beszélgetés, mint egy másik a címke mentén található...), pont az ilyeneket keresem! Ezek viszik előre a világot.
Azokban a régiókban, ahol a lakosság csökkenése probléma, én el tudnám fogadni, ha a szülők a gyerekek nevében szavazhatnának (már ha egy háztartásban élnek). Én még ad abszurdum a virilizmust sem vetném meg teljesen, már ha elfogadjuk, hogy kapitalizmusban élünk. Bár nekem szimpatikusabb a szocializmus, mert a virilizmusban a kiszolgáltatottak kegyeit nem nagyon keresnék a politikusok. Ez meg előbb-utóbb túl nagy társadalmi feszültségekhez vezet, amiben már a tőkéseknek sem annyira jó élni...
Egy két kamarás parlamentben lehetne az alsóház egyenlő szavazati jog alapon + gyerekek joga. A felsőház viszont lehetne befizetett adó alapján. Szigorúan. Aki nem fizet adót, annak nem lenne képviselete a felsőházban. Aki több adót fizet, annak több szavazata lenne. Viszont törvényt csak az alsóház indíthatna, de a felsőház nélkül nem lenne érvényes.
A képzettek érvényesülését én inkább az általam javasolt sorsolásos rendszerben látnám, ahol a jelölti listára csak nagyon szigorú objektív követelmények teljesítésével lehetne felkerülni. Ahol jól működik a szakma, ott mindig vannak minősítési követelmények. A hídépítőktől a sebészekig szintén. Ahol nem működik jól, ott meg nincs. Mint a szoftverfejlesztés...