A cím egy nagyvállalatoknál sok esetben működő funkció, ami azt a célt szolgálja, hogy a nagy tömegben, nagyrészt automata folyamatok mentén futó bevételt generáló folyamatok helyes működéséről meg lehessen győződni.
Picit konkrétabban. Egy távközlési cégnél tudni kell, hogy egy ügyfél olyan tarifa szerint van számlázva, amit megrendelt. A hálózat használata során minden ügyfél minden egyes hívásáról, SMS-éről, minden internethasználatáról az összes úgynevezett forgalmi adata korrekt információkat tartalmaz és eljut az árazást végző rendszerekbe, majd számlába lesz állítva. Na és persze a számla tartalma helyes.
Sok évvel ezelőtt egy távközlési cégnek dolgoztam, ahol a tulajdonosra rájött az igény, hogy építsünk ilyen megoldást. A maguk részéről ezt kb. sértésként éltük meg, hiszen a felvetés maga azt sugallja, hogy vagy nem jól végezzük a munkánkat, vagy tudatosan úgy végezzük, hogy a pénz “eltűnjön” valahova.
Mi is történik most az EU és Magyarország között? Évekig azt kajabákolta az ellenzék, hogy a kormány úgy hasznosítja az EU-s pénzeket, hogy azok “eltűnjenek” - v.ö. “lopás”.
Most az egyik leglátványosabb intézkedés az EU felé egy olyan ügynökség létrehozása, ami az EU-s pénzek felhasználásának átláthatóságát fokozza, kvázi egy bevételbiztosítási funkció jön létre, ami észleli ha valami nem OK és azonnal be tud avatkozni.
Annak idején a bevezetett bevételbiztosítás nem fogott semmit. Úgy tűni jól dolgoztunk a rendszerekkel. Persze az ellenzék egy ilyen helyzetet is úgy fog értelmezni, hogy a kormány ügynöksége direkt vak. De ha már vakság: a vakhitet a lopásban tényekkel eddig sem lehetett megingatni.
Így a magam részéről az ügynökséget feleslegesnek tartom, de ahogy annak idején a tulajdonosnak kellett, itt és most is ki lehet bírni.