Generációk potyautasai

Egy kicsit kemény mondatok következnek, értelemszerűen nem azok megbántásrára, akik önhibájukon kívül vanak olyan helyzetben, hogy elsőre potyautasnak tűnnek. Ők azok, akiket segít a társadalom, és ők maguk is felelősen gondolkodnak a társdalomról. Én azokól fogok beszélni, akik tudatosan olyan életvitelt folytatnak, ami az egymást követő generációk szempontjából deviáns, önélú, ezért a folytonosság nevezem őket a generációk, a folytonosság potyautasainak!

Az élet a folytonosságról szól Ahogy egyszer hallottam valakitől: mindenkinek egyetlen kötelessége van a szüleivel szemben. Az hogy a saját gyerekeit besülettel felnevelje! Ehhez persze tisztelni kéne a szülőket, a munkájukat, az életművüket. Meg persze a családot, a nemzetet, a kisebb-nagyobb körülöttünk lévő közösségeket. Nem pedig csak a "jogom van" mantrának élni, elfeledkezve a kötelességekről!

Az ilyen emberek jönnek azzal az ostobasággal, hogy a gyerekek szennyezik a környezetet. Nem a gyrekek szennyezik, hanem a túl sok gyerek. Olyan helyeken, ahol az ostobák segélyezéspolitikájával lerombolt társadalmi és természeti korlátok okán döbbenetes módon nő a népesség. Az ő ktasztrófájukat nem a mi kultúránk, nemzetünk - az őseink! - feláldozásával kell megoldani, hanem ott ahol a probléma származik. Na persze erre jön a mondás, hogy az európai emberek milyen hatalmas ökölógiai lábnyommal rendelkeznek. Ez igaz. De vajon miért, és ezt a hatalmas lábnyomot vajon ki okozza? A 3 gyerekes család, aki 1 évebe egyszer vagy kétszer elmegy üdülni, jó eséllyel itthon, átlagos dolgokat fogyaszt, melyek nagyrészt itthonról származnak, nem cerél autót 3-4 évente, és szabadidejében a gyerekekkel foglalkozik? Nem. Varga Judit is kiváló példákkal támasztotta alá, hogy hol a probléma. Az unatkozó, gyermektelen emberek, akik a megkeresett (sokszor mással nem tlthető szabadidő terhére végzett munkával) javaikat már nem tudják mire költeni, ezért állandóan utaznak akár köre a bolygó körül, újabb és újabb cuccokat vásárolnak, klönleges éttermi választékot keresnek - a hiányzó boldogságot a fogyasztás oltára előtt bemutatott áldozattal keresve.

Ezek at "unatkozó", a természeti valóságot elhagyó emberek egészen furcsa dolgokban kezdenek hinni, furcsa dolgokban keresik az önmegvalósítást - már arra s extra igény van, hogy minden héten legyen egy új jóemberkedő téma, mert a rengeteg energiájukkal valamit meg kell váltsanak. Miközben az életük pár évtizeden belül véget ér. Nem marad utánuk semmi. Barátok helyett bulihaverok, család helyett kutya vagy macska, teremtés helyett a hétköznapi ál-célok kergetése. Nincs köztük Hegylakó... Itt kell kitérni a kivételekre, akik a munkájukkal, legalább a törkevés szintjn maradandót igyekeznek alkotni. Szerzetesek, apácák, művészek, tudósok... Akik örök értékek, a hit, a szépség, a tudomány pályáján töltik el az életüket, a társadalomért feladva a "személyes öröklét" varázslatát.

Itt térnék ki azokra az emberekre, akiknek betegség, balszerencse, vagy bármi egyéb okok folytán nem lesz saját gyerekük. Közöttük is meg lehet találni azokat, akiket valamelyik család részei lesznek. Másokat segítenek, velük élnek, velük örülnek, egymásnak segítenek.

Na és akkor térjünk rá a potyautas kifejezésre! Akinek tudatosan nincs gyereke, az az elődei által az utódok számára teremtett jövő forrásaival visszaél! Egy zsákutca! Lenyúlja az ősök, és mások utódjainak munkáját! Ezek az emberek a demokrácia jelenlegi elvei alapján mégis ugyanúgy szavaznak, foglalnak állást mint a családosok, miközben csak ajövőhöz maximum annyi közük van, hogy felélik azt! Másrészt pedg a rengeteg szabadidejüket ostoba elméletek, ideológiák kidolozására, ár leginkább vak, divatmajom mentalitás mellett azok terjesétésésre használják, folyamatosan mosva egymás, meg az egyébként normálisok agyát. Prübálják normalitásként elfogadtatni a saját értelmetlen, értéktelen életmódjukat. Többször írta már, hogy csökkenteném a társadalmi súlyukat, mert inkább okoznak kárt, mint hasznot. Épp elég baj, hogy beépülnek a cégekbe és nyomatják a hülyeséget, a politikai szavazásokon keresztül viszont akár visszafordíthatatlan károkat is tudnak okozni.

Hogyan is lehetne ezt beárazni? A pénzügyi világban vannak ilyen eszközök. Az egyik a máshol már említett reálopció:

https://www.asz.hu/storage/files/files/penzugyiszemle/2013/csapivivien_2013_4.pdf?download=true

A másik az örökjáradék. Mennyivel is ér többet egy örökjáradék kötvény egy mondjuk 20 éves lejáratú járadéknál?

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_535_MVP/ch04s02.html

Na, hát ezeken keresztül lehetne beárazni a potyautasok és a normális utasok közötti különbséget!

Gondolatok a demokratikus szavazásról

© Olvass balról jobbra. Vélemény blog.
Free Joomla! templates by Engine Templates