A kérdés csak az, hogy miért ellenzéki valaki. Mik azok az értékek, üzenetek, amiket másképp lát mint a mai mély merítésű Fidesz-KDNP? Ezek szerint sokan olyanok mint a szurkolók? Ez az ő csapata és kész?
Az alábbi Wikipédia cikk összefoglalja mindazokat a gondolatokat, amit én a magam eszközeivel és korlátozott tudásával igyekeztem ebben a rovatban eddig is érzékeltetni. Számomra az egyik legfontosabb megállapítás Platón szövegeiből, hogy a szélsőségekig fokozott, korlátlan szabadság nem is szabadság, hanem szabadosság! Jó érzést ezt olvasni akkor is (vagy éppen azért?), ha az ember azzal szembesül, hogy a saját következtetéseire már mások is rájöttek. A "szembesítés" számomra csak erősíti azt az álláspontot, hogy gondolkodni, tájékozódni igenis kell. Attól, hogy valamit elfogadunk, még nem jelenti azt hogy tökéletesen elégedettek is vagyunk vele.
Elnézve egyébként azt a csőcselék-hangulatkeltést, amelyet az ellenzék csinál, nem lehet nem egyetérteni a kritikai állításokkal. Ugyanakkor értem és megértem az "oligarcha" felkiáltással érkező kritikákat is, de ennek kapcsán csak egy extra gondolat. Az ész lett a világon a leginkább egyenlően elosztva, ugyanis még senkit nem hallottunk arra panaszkodni, hogy neki kevés jutott volna. A nagyobb tudással rendelkező embereket nem tekintjük oligarchának, talán azért, mert hiába is menne a hőbörgés, a tudásukat nem lehet elrabolni. Annak adott esetben egy részét talán meg lehetne szerezni kemény munkával, de kemény munkával pénzt is lehet szerezni. Na de ki akar keményen dolgozni pláne akkor, ha van valaki aki minden erőfeszítés nélkül odaígéri a másét annak akinek valami okból nincs?
Ha valakit érdekel a téma, érdemes a hivatkozott Wikipédia cikken kívűl a Szavazati jog rovat többi cikkét is végigolvasni!
Természetes dolog, hogy az ember nem tud mindenről, így aztán meglepetéssel és örömmel hallottam arról, hogy a "fantasztikus" ötletem arról, hogy a szülők kapjanak extra szavazati jogot a gyermekeik után. felfedezte ezt már nálam okosabb ember is. Demény Pál György demográfus munkájára gondolok, aki megalkotta a nevével fémjelzett Demény-féle szavazás gondolatát 1986-ban. Gyakorlatilag pont arról szól, amire én is gondoltam, hogy a következő generációk érdekérvényesítését erősítse a társadalmon belül. Az igazi különbség az, hogy nála elsősorban a nyugdíjasok érdekérvényesítésével van szembeállítva a következő generáció érdekeivel, míg én a Generációk potyautasai kapcsán gondoltam a témára. Bár jobban belegondolva, a Demény Pálnál is azokról van szó, akiknek nem lévén gyermeke nem törődnek a jövővel.
Akkor viszont nem értem. Választható ha nem magyar? Tudom-tudom, az állampolgárság. Nem kéne bevezetni a megtagadott állampolgárság fogalmát? rengeteg olyan nyilatkozatot hallani, amiből lejön hogy az illető nem magyar. "Utálom a magyarokat", "a magyarok hülyék" meg a többi. Ha tudathasadásuk van, akkor betegek, ha meg nem magyarok, akkor tényleg ne szavazzanak!
Demokrácia vagy demonokrácia?
Egy kicsit kemény mondatok következnek, értelemszerűen nem azok megbántására, akik önhibájukon kívül vannak olyan helyzetben, hogy elsőre potyautasnak tűnnek. Ők azok, akiket segít a társadalom, és ők maguk is felelősen gondolkodnak a társdalomról. Én azokról fogok beszélni, akik tudatosan olyan életvitelt folytatnak, ami az egymást követő generációk szempontjából deviáns, öncélú, ezért nevezem őket a generációk, a folytonosság potyautasainak!
Az élet a folytonosságról szól. Ahogy egyszer hallottam valakitől: mindenkinek egyetlen kötelessége van a szüleivel szemben. Az hogy a saját gyerekeit becsülettel felnevelje! Ehhez persze tisztelni kéne a szülőket, a munkájukat, az életművüket. Meg persze a családot, a nemzetet, a kisebb-nagyobb körülöttünk lévő közösségeket. Nem pedig csak a "jogom van" mantrának élni, elfeledkezve a kötelességekről!
Az alábbi cikk egy újabb érv a szavazati jog újragondolásához. Jutalmazni kellene azt, akik stabil házasságban élnek? Az ő gyerekeik az elemzés szerint sokkal sikeresebbek!
