A magyar út az összeesküvéselméletnek kikiáltott világátalakítási kísérletet buktatja le.

Ungváry Zsolt: Apokalipszis – most (vagy soha)

Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem pusztán fantazmagória vagy összeesküvés-elmélet azt hinni, hogy ördögi, hataloméhes körök dolgoznak a világ átalakításán. Az egypólusúvá vált rend alapjai meginogtak, helyébe valamiféle világkormányzat...
 

Rozália L. Farkas írására reagálva

„Mi is a liberálisnevelés valójában? Az a nevelési módszer, amelyben a szülő, vagy nevelő és a gyermek együttműködése a domináns, egyfajta win-win szitura törekszenek, ahol megegyezés van jelen. Senkit nem korlátoznak alapvető törekvéseiben, és egymást tiszteletben tartják."

-állítja egy tudálékos.

Csakhogy ez nem nevelés, hanem egyfajta egalitárius kapcsolat.

Olyasmit feltételez, hogy a szülő és a gyerek egyforma alapokkal indul. Egyforma tudásuk, élettapasztalatuk van, és ugyanolyan alapjaik egy döntés meghozatalához.

Gyakran megfigyelhető a hétköznapi életben is a szülő ilyenfajta megközelítése egy témához.

Mindez akkor lenne lehetséges, ha úgy születnénk le a világra, hogy mindenki magával hozza a tudást, az élettapasztalatot az anyahméhből.

Ez lenne az egyenlő döntéshozatali feltétel.

Ha így lenne, és elfogadnánk ezt az álláspontot, akkor nem is lenne szükség iskolára sem, tanárokra sem. Majd a gyerek és a tanár közmegegyezéssel eldöntik, mennyi kétszer kettő, vagy mikor született József Attila.

"Az én gyerekem még nem kérte ezt a játékot." "Még nem érdeklődött eziránt"

Tehát nem foglalkozik vele a szülő. És mellőzi azt, hogy a gyerek figyelmét felhívja valamire, valami olyasmire, ami hasznára válna.

Jól végiggondolták?

Ha elfogadjuk a szabad szellemű nevelésnek ezt a módját, akkor tagadjuk az iskola létjogosultságát is.

Még emlékszünk Rousseau-ra, aki szerint a tanárnak nem szabad befolyásolni a tanítványait, mert mindenfajta ismeretádadás már egyfajta befolyásolást is jelent. Ahogy a tanár pl. vélekedik egyes dolgokról, már azzal befolyásolja a gyerekeket, már azzal a stílussal is, ahogy elmagyaráz valamit. Sőt! Már azzal is befolyásol, hogy a tudástárból mit vesz elő, mit oszt meg a tanítványaival, és miről nem tesz említést.

Eléggé aktuális a téma manapság, amikor szülők, gyerekek, tanárok tüntetnek a "szabad oktatásért"

De mit is értünk szabad oktatáson? Mitől szabad? És főleg hol van az a határ, aholmég megvan a liberális nevelési szemlélet, és hol végződik a hagyományos, a tekintélyelvű?

Értem ezen most csak azt a hétköznapi helyzetet, amikor a felnőtt megmondja, hogy "ne szaladj át az úttesten az autó előtt", és ez abszolút érvényű kinyilatkoztatás a felnőtt részéről,

amikor -ha úgy tetszik, parancs uralmi kényszerrel - ráerőlteti véleményét a gyerekre, anélkül, hogy megvitatná vele a kérdést.

Ez egy szélsőséges példa volt. Természetes, hogy ilyen helyzetben senki nem vitatja, hogy a felnőtt, a szülő, helyes elvet alkalmaz.

De ma a liberális kételyek eluralják a döntéseinket.

Amerikában már van olyan tanulmány, amely a kétszer kettő igazságát is kétségbe vonja, vagy éppen rasszistának minősíti ezt az alaptételt, hogy kettő meg kettő négy.

Ha megnézzük ezt a két szélsőséges példát, láthatjuk, hogy a világunk a kettő között foglal helyet. És minden olyan tételt, megállapítást, ismeretet, igazságot – a liberális elképzelés szerint - egalitárius alapon egyeztetni kellene. A szülő és a gyerek, a gyerek és a tanár vonatkozásában.

Csakhogy a hétköznapi életben, és az iskolában is, naponta jelennek meg olyan témák, amelyekről el kellene dönteni, hogy ezek a hierarchikus, tekintélyelvű kategóriába tartoznak-e, vagy a szabad oktatás-nevelés szellemében abba a kategóriába tartoznak, amely dologban a gyerek éppúgy dönthet, mint a felnőtt, és nem tartozik "engedelmességgel", hanem vitathatja az adott állítást.

Meddig mehetünk el?

Szerintem akkor járunkk el helyesen, hamegállapítjuk, hogy az oktatás és a nevelés nem tartozik abba a kategóriába, ami egalitárius elvek alapján, a megvitatandó kategóriába sorolhatnánk.

Kétségtelen, hogy a stílus a mai nevelésben jelentősen eltér attól, amit nagyszüleink alkalmaztak, amikor a kijelentéseik, döntéseik, vagy akár az ismeretek átadása dolgában nem volt vita, azt maradéktalanul el kellett fogadni, tudomásul venni, és elhinni.

Ma már megbeszélhetjük a gyerekeinkkel, hova menjünk délután, melyik ruhát vegyük meg, vagy milyen szakkört választ.

De mivel egyetlen gyerek sem született mindenre kiterjedő tudással, élettapasztalattal, a világ alapos ismeretével, a szülőnek is, a tanárnak is sok dolga, felelőssége van, hogy ezekből minél többet átadjon neki.

És szó sincsen arról, hogy mindez "kölcsönös", egyenlőség jelet tehetnénk a felnőtt és a gyerek között, hanem alapvető különbség van közöttünk és ezt semmiféle szabadossággal elkendőzni nem lehet.

Az a gyerek, akit a fenti idézet szerinti liberális nevelésben részesítenek, az nem tudni fogja a dogokat, hanem csak képzeli majd magáról, hogy tudja. És rá akarja erőltetni ezt a nemtudást a nálánál nagyobb ismerettel rendelkezőkre. Pontosan az így nevelt gyerek lesz az, aki kinyikatkoztat, és nem tűr más véleményt, mert megszokta, hogy az ő szava döntő, hiszen a felnőttel egyenrangúvá válásával hitelesítve érzi magát, hogy ő több, mint korosztálya más képviselője, vagy akár egy nálánál jóval idősebb, többet tapasztalt ember.

De az is lehet, hogy megőrzi az együttműködés elveit a végsőkig. És másoktól is elvárja.

Az ilyenekből pedig létrejön egy döntésképtelen egyén, olyan, mint a politikában is láthatunk, az "önagyonülésezők" csoportja, amely soha nem viszi előbbre a dolgokat, évekig tépelődik valamin, és nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között, hanem minduntalan elvész a részletekben.

Ha azonban megmaradunk a hierarchikus társadalmi felépítés irányelvei mellett, a gyerekeket racionális érvekkel meg tudjuk győzni arról, mi a helyes, és mi a helytelen. És ezek a gyerekek tanulnak a múlt példájából és hibáiból. Akörnyező világot minél jobban megismerik. Az a helyes, ha nem kétségbe vonják, nem a saját belső világukat akarják rávetíteni, és azt elvárni tőle, hogy olyan legyen, amilyennek ők elképzelik, hanem elfogadják a világ és a természettörvényszerúségeit.

Az iskolában nem tagadni kell a tényanyagot, a lexikális tudást, hanem elfogadni.

Nem csökkenteni kell a megtanulandót, hanem okosan befogadni.

Megfontolandó tanulság ez.

(FLR)

Nagyon jó írás! Pár dologgal kiegészíteném. Az első egy 20 éves koromból eredő felismerés, illetve egy példa. Nem ma volt ugyan, hanem 30 éve. Akkor is voltak "liberális" szülők. Praktikusan magára hagyták a gyereket. A példa a következő: ha kiraklak a sivatagban minden nélkül kb. 100% hogy ott pusztulsz. Ha rakok útjelzőket, kész útvonalakat és megtínítalak választani közülük a képességeid szerint, akkor pedig szinte biztos, hogy túlélsz! Korlátoztalak?

A szabálynélküliség vs. szabadság. Nem, nem tévedés! Az igazi szabadságot kizárólag kérlelhetetlen erejű szabályok keretében lehet elérni. Szabadon autózhat, kellően nagy sebességgel - mert tudod, hogy mindenki betartja a KRESZ-t, nem rettegsz, hogy jön szembe valaki a másik oldalon. A kivételek száma alacsony mindaddig, amíg nem terjed el a szabályok megkérdőjelezése, ami megöli viszont a hatékony, szabad közlekedést. A KRESZ felszabadít! 😎

Zárszóként egy egyetemi tanáromtól Baracskai Zoltántól idéznék: " jó neki, hogy nem volt mestere, de meg is látszik rajta." Hiszen mindent magának kell felfedezni. Hasonlattal élve: vajon meddig jutnál, ha nem mutatnák meg, hogyan kezeld a vízcsapot? Megtanulnál tüzet gyújtani fél éves korodban? Hagyjuk is, ugye milyen abszurd?

Érdekes ugye, hogy az Eötvösből mondanak fel ezek az emberek mind! Onnan jönnek a tüntető tanárok, az onnan felmondottakkal karöltve. Persze ez befutja a balos sajtót. Az elégedett, reménykedő, pozitív tanárok nyilatkozatai meg nem. A “nem ért hozzá” állítást bemondásra persze elhisszük. Aminek lehet annyi realitása - én például ezt tenném - hogy hasonló hangzott el: “nem lévén napi oktatási gyakorlatom, azért vagyok itt, hogy az önök tudására, tapasztalatára építve a szabályozásba minden fontos dolog bekerülhessen”.

Aki ezt hozzá nem értésként aposztrofálja az egy tuskó szarkeverő. 

A jogállásról rendelkező bal-fake hazugságok tételes cáfolata a törvénytervezet alapján itt olvasható:

A köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény

A bűnbánó ember megbocsátást nyer. A tanítás erről szól. Az ilyen álpapok és libernyák magyarázók szerint minden bűnt meg kell bocsátani ha ők mondják, függetlenül mit művel az elkövető azóta is. 

Na és persze nincs bocsánat semmire, sehogy ha nem vagy libernyák. 

Hodász András: Bayer Zsolt gerinctelen - Mandiner

„Olyat kultúrember eleve nem csinál, hogy ilyen jelzőkkel illeti a világ legnagyobb egyházának az egyébként nem hívők által is köztiszteletnek örvendő vezetőjét” – hangoztatja a papi pályát elhagyó Hodász....

Nem könnyű, de nem lehetetlen megérteni. A COVID alatt állásmegtartó támogatások a gazdaságnak “hiteleztek”, így gazdasági teljesítmény nélkül került vásárlói pénz a gazdaságba inflációs nyomást okozva. Ezt ellensúlyozták volna a gazdaság fellendüléséből fakadó beruházások - amelyeket kicsinált az energiaár-robbanás árfelhajtó ereje. Saját inflációs nyomással. Ezt is lehetne beruházásokkal ellensúlyozni, erre lenne a helyreállítási alap. A kormány “hibája” tehát a munkahelyvédelem volt. Az ellenzék a beruházási források visszatartásáért felelős politikájával nagyobb felelősséget visz tehát az inflációban mint a kormány. 

Tags:

Gondolatok a demokratikus szavazásról

  • Na emiatt haragszom azokra, akik nem vállalnak gyereket

    Az önzésük persze az életükkel véget ér. Na de mi lesz a következő generáció gyerekeivel? Talán mégiscsak érdemes elgondolkodni a szavazati jog megváltoztatásáról? (Ott a menü jobbra fent. Katt, és van egy halom cikk a témában!)  
  • Értelmi-tájékozottsági cenzus

    Valaki most hivatkozta be ezt a cikket Tóta W. állatságait bemutatandó. Én csak annyit kérnék azoktól a kedves (?) ismerőseimtől, akik a választási jogról folytatott elmélkedéseim miatt fasisztáztak, hogy akkor ezt most Tóta W. felé is legyenek olyan drágák… Külön ajánlom ezt (ha olvassa) annak a kedves ex-kollégámnak a figyelmébe, aki LinkedInen esett nekem igen vehemensen téma miatt. Figyelem! Nem azt mondtam, hogy nem lehet bármiről gondolkodni ugye? Igazán nem akarom emellett feleslegesen túlbecsülni a leírtakat, de nézzük már meg ezt a bekezdést: „Hosszú távon tehát az a teendő, hogy ezt az igazságtalanságot ki kell küszöbölni, megakadályozva egyben azt is, hogy jobb sorsra érdemes honatyák a nyilvánvalóan tudatos hazugság eszközéhez kényszerüljenek folyamodni. Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés. Képesítés és képesség nélkül babakocsit sem lehet tologatni - na jó, azt éppen lehet, szintén sajnos -, nemhogy megmondani a frankót országlás ügyében. Motorhoz, autóhoz, kerti traktorhoz, katedrához és esztergagéphez tanulni kell - csak éppen a választáshoz nem kell. Mintha a politika nem volna veszélyes üzem.“ Első kérdés: hányszor kell nekifutni az 5-10%-nak?  Második kérdés: politikus ezek után hogyan lehet valaki képesítés nélkül?  
  • Másnak is eszébe jut a szavazati jog feltételhez kötése

    Értem, hogy csak példaként, de néha érdemes elgondolkozni.
  • A gazember definíciója

    Vegyük csak át! Ha tehát valaki homo a Fideszben, akkor az áruló. Ezek szerint aki nem, az az ellenzékben az is. Ezt mind le kéne büntetni, amikor a Fidesz nyer? Idióta! Adott esetben az ilyen uszítókat ki kéne zárni a politikai életből, sőt akár a szavazati jogától is megfosztani. 
  • Ellenzéki demokráciafelfogás

    Érvénytelen szavazásra buzdítani, ez az igazi demokrata jellemzője! Van egy egyszerű kérdés egy egyszerű válasszal. A parlament számára kötelező érvényű eredménnyel. Csak meg kell nyerni. Ennyi a feladat. Ja, hogy nem megy? Marad a felforgatás. Mint eddig. Ezekre akarod bárhol adni a voksodat? Anarchista vagy? Ez a felfogás jellemzi az egész összefogást, ha rájuk szavazol, a rombolást támogatod! Megfontolandó lenne, hogy akik ilyen dolgot támogatnak azok pl. szavazhassanak-e a normál folyamatban. Azokról ugye akik elszúrták az adott szavazólapokat nem fogjuk tudni kicsodák, de a felbújtokról annál inkább. Sőt... A szavazás az alkotmányos rend alapja. Nem beszélhetünk véletlenül az alkotmányos rend elleni felbújtásról?
  • Választási kérdés

    Ne azon aggódj, ki mennyit szerzett (állítólag!), pláne ne a bal-fake sajtó alapján! Nézd mi lesz VELED és a CSALÁDODDAL! Az öröm mellett meg kell nézni az Sehonnay oldalát. Egészen elképesztő. Van fix 25.000 ember, aki nézi, követi reagál rá! A baloldal 4. helyezettje. 
  • Gondolkodj!

    Ha nincs gyereked, elpusztítod a következő nemzedéket. Az összes felmenőd áldozatát sárba dobod.  Ha egy gyereked van, épp csak lefelezed a következő generációt. Az egy szem gyerekednek talán több anyagi segítséget tudsz adni, de több terhet is rósz rá.  Két gyerekkel segítesz a népesség fenntartásában, de ne feledjük: 2,1 az az átlagos gyerekszám amitől a népesség stagnál.  Három gyerekkel jó vagy. Nő a népesség, amire nagy szükség van, ráadásul  a gyerekeid szociális képessége sokkal jobb lesz mint az egyedül vagy párban felnövőké (lásd még: szervezeti viselkedés). Három gyereket egy átlagos pár simán fel tud nevelni, nem kell különleges elszánás és különleges képességekre sincs szükség.  Háromnál több gyerek jó a következő generáció szempontjából, de csak akkor ha valóban értékes emberek lesznek. Ehhez különlegesen ügyes szülők kellenek.  A nyafogóknak a végén annyit, hogy a fentiek nem azoknak szólnak akik nem tudnak gyereket vállalni, hanem akik kissé felelőtlen önző döntést hoznak a gyerek-nem vállalással kapcsolatban. Ők az elsöprő többség. 
  • Józan ellenzékiek

    A kérdés csak az, hogy miért ellenzéki valaki. Mik azok az értékek, üzenetek, amiket másképp lát mint a mai mély merítésű Fidesz-KDNP? Ezek szerint sokan olyanok mint a szurkolók? Ez az ő csapata és kész?
  • A demokrácia kritikája

    Az alábbi Wikipédia cikk összefoglalja mindazokat a gondolatokat, amit én a magam eszközeivel és korlátozott tudásával igyekeztem ebben a rovatban eddig is érzékeltetni. Számomra az egyik legfontosabb megállapítás Platón szövegeiből, hogy a szélsőségekig fokozott, korlátlan szabadság nem is szabadság, hanem szabadosság! Jó érzést ezt olvasni akkor is (vagy éppen azért?), ha az ember azzal szembesül, hogy a saját következtetéseire már mások is rájöttek. A "szembesítés" számomra csak erősíti azt az álláspontot, hogy gondolkodni, tájékozódni igenis kell. Attól, hogy valamit elfogadunk, még nem jelenti azt hogy tökéletesen elégedettek is vagyunk vele. Elnézve egyébként azt a csőcselék-hangulatkeltést, amelyet az ellenzék csinál, nem lehet nem egyetérteni a kritikai állításokkal. Ugyanakkor értem és megértem az "oligarcha" felkiáltással érkező kritikákat is, de ennek kapcsán csak egy extra gondolat. Az ész lett a világon a leginkább egyenlően elosztva, ugyanis még senkit nem hallottunk arra panaszkodni, hogy neki kevés jutott volna. A nagyobb tudással rendelkező embereket nem tekintjük oligarchának, talán azért, mert hiába is menne a hőbörgés, a tudásukat nem lehet elrabolni. Annak adott esetben egy részét talán meg lehetne szerezni kemény munkával, de kemény munkával pénzt is lehet szerezni. Na de ki akar keményen dolgozni pláne akkor, ha van valaki aki minden erőfeszítés nélkül odaígéri a másét annak akinek valami okból nincs?  Ha valakit érdekel a téma, érdemes a hivatkozott Wikipédia cikken kívűl a Szavazati jog rovat többi cikkét is végigolvasni!
  • Mint a pestist

    Demokrácia vagy demonokrácia?
  • Demény-féle szavazás

    Természetes dolog, hogy az ember nem tud mindenről, így aztán meglepetéssel és örömmel hallottam arról, hogy a "fantasztikus" ötletem arról, hogy a szülők kapjanak extra szavazati jogot a gyermekeik után. felfedezte ezt már nálam okosabb ember is. Demény Pál György demográfus munkájára gondolok, aki megalkotta a nevével fémjelzett Demény-féle szavazás gondolatát 1986-ban. Gyakorlatilag pont arról szól, amire én is gondoltam, hogy a következő generációk érdekérvényesítését erősítse a társadalmon belül. Az igazi különbség az, hogy nála elsősorban a nyugdíjasok érdekérvényesítésével van szembeállítva a következő generáció érdekeivel, míg én a Generációk potyautasai kapcsán gondoltam a témára. Bár jobban belegondolva, a Demény Pálnál is azokról van szó, akiknek nem lévén gyermeke nem törődnek a jövővel.
  • Generációk potyautasai

    Egy kicsit kemény mondatok következnek, értelemszerűen nem azok megbántására, akik önhibájukon kívül vannak olyan helyzetben, hogy elsőre potyautasnak tűnnek. Ők azok, akiket segít a társadalom, és ők maguk is felelősen gondolkodnak a társdalomról. Én azokról fogok beszélni, akik tudatosan olyan életvitelt folytatnak, ami az egymást követő generációk szempontjából deviáns, öncélú, ezért nevezem őket a generációk, a folytonosság potyautasainak! Az élet a folytonosságról szól. Ahogy egyszer hallottam valakitől: mindenkinek egyetlen kötelessége van a szüleivel szemben. Az hogy a saját gyerekeit becsülettel felnevelje! Ehhez persze tisztelni kéne a szülőket, a munkájukat, az életművüket. Meg persze a családot, a nemzetet, a kisebb-nagyobb körülöttünk lévő közösségeket. Nem pedig csak a "jogom van" mantrának élni, elfeledkezve a kötelességekről!
  • Nem magyar

    Akkor viszont nem értem. Választható ha nem magyar? Tudom-tudom, az állampolgárság. Nem kéne bevezetni a megtagadott állampolgárság fogalmát? rengeteg olyan nyilatkozatot hallani, amiből lejön hogy az illető nem magyar. "Utálom a magyarokat", "a magyarok hülyék" meg a többi. Ha tudathasadásuk van, akkor betegek, ha meg nem magyarok, akkor tényleg ne szavazzanak!  
  • Ki lesz sikeresebb?

    Az alábbi cikk egy újabb érv a szavazati jog újragondolásához. Jutalmazni kellene azt, akik stabil házasságban élnek? Az ő gyerekeik az elemzés szerint sokkal sikeresebbek!
  • Szavazhatsz ha hazajöttél?

    Örülünk azoknak akik hazaköltöznek. Azon viszont elgondolkoznék, hogy aki most hazajött, az vajon miért ment ki? Eleve azzal a céllal, hogy pár év múlva hazajöjjön, vagy egyszerű optimistaként kiköltözött, mert ott minden jobb, több a zsé, jobb az életszínvonal. Most meg hogy itthon kezd jobb lenni opportunistaként most ide jön (és valójában nem is haza...) Ezért merült fel bennem az a renitens gondolat, hogy aki hazajön esetleg pár évig ne is szavazzon. Mint az a sok okos külföldi Pesten, aki itt él mert itt milyen jó, de azt pofázza, hogy itt diktatúra van, stb. Aztán persze azokra szavaz, akik a saját hazájában azt a helyzetet teremtették, ami miatt inkább már eljöttek onnan. Agyatlanok, vagy legalábbis elvtelenek.
  • A szavazati jog mint reálopció

    Írtam azt a gondolatébresztő cikket a szavazati jog kiterjesztéséről, miszerint a szülök a gyerekeik jogán több szavazattal rendelkezhetnének. Kerestem egy példát arra, hogy ennek mi az indoka, mégpedig  olyan területről ami kelően tényszerű és nagyon nem szokás megkérdőjelezni: a pénzügyi befektetések világából. Az egymást követő generációk hasonlóan modellezhetők mint a reálopciók setében az egymást követő befektetések. Jó, de mi is az a reálopció? Egyszerű szavakkal, olyan egymásra épülő befektetésekről van szó, ahol korábbi beruházás megvalósítása nélkül a később következő megvalósulása nem lenne lehetséges. Opciónak pedig azért hívják, mert a későbbi lépések megvalósítása nem kötelező, megvalósításukról a megelőző lépések után lehet dönteni.
  • Hogyan lehetne szabályozni a szavazáshoz való jogot

    Korábban volt egy olyan, nem kicsit idealista elképzelésem, hogy minden választás előtt a szavazni akaróknak egyfajta alkalmassági vizsgát kellene tenni. Nagyon nem tetszett már akkor sem, ahogy most sem, hogy a "szimpatikus", "utálom", "bárkit csak ezeket ne" típusú álláspontok alapján adnak le rengetegen szavazatokat. Olyantájt jutott eszembe a dolog, amikor a kutatások szerint vesztésre álló Jelcint a kampányszakértők felépítették és szépen visszahozták a szakadékból - gyakorlatilag fogkrémreklám szintre hozva a politikai kommunikációt: add el a politikust, a nép megveszi. Kit érdekelnek a programok, a jövőkép? Csald ki a maflák szavazatait, imázskapányokkal, balhék kommunikációjával, és hasonló trükkökkel. Ismerős?
  • Egy eszmecsere

    Nemrégen egy volt kedves kollégám írt rám, a főoldalon kint lévő szavazati jogról szóló cikk miatt (A szavazati jog újragondolása). Először csak sejtettem, hogy nem ért egyet velem, ami persze nem baj, sőt! Az értelmes vita viszi előre a világot, hiszen érvek, ellenérvek mentén derülhet ki egy ötletről hogy akár csak kicsit hasznos lehet-e, vagy nem való semmire sem. Természetesen név és olyan adatok nélkül, amelyek mentén az illetőt azonosítani lehetne közreadom itt a beszélgetésünket. Elgépelésestűl, helyesírási hibástúl. A kolléga megszólalásait a K betű jelzi, a sajátomat T-vel jeleztem. Végül beraktam három olyan cikket, ami pontosan a szavazati rendszerek átalakítását célzó EU-s törekvéseket mutatja, mégpedig olyan vektorok mentén, amelyek az EU-s baloldal felé billentenék a mérleg nyelvét. Láthatjátok, hogy rögtön a beszélgetés elején pont azzal vádolt meg a kolléga, hogy én ezt szeretném elkövetni, holott a cikk szerint ah megnézted a fenti linken elég egyértelmű, hogy a szándékom ennél összetettebb. A szövegből néhány dolgot ott leírt dőlt betűs indoklással kihagytam. Ez minden esetben alapvetően azért történt, hogy még közvetve se lehessen tippelni az illető személyére. Emelett egész egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy egy ötletet (nem megvalósult megoldást, nem gyakorlatot) úgy lehet értelmezni korlátozásként értelmezni, hogy közben a liberális világ által erőltetett pozitív diszkrimináció, a kvóta-gyakrolatok egész egyszerűn negatív diszkriminációt jelentenek az ún. elnyomó többség felé. Na most akkor vagy mindenhol lehet ilyet, vagy sehol. Ugye?
  • Ez lenne a demokrácia?

    Erre kérdezem mindig: mitől demokrácia az, hogy többséget nem szerzett, egymástól akár erősen eltérő programot, ideológiát képviselő pártok összeraknak egy kormányt olyan programmal, amire senki nem szavazott. Ja, és ami nem számonkérhető! E cikk mentén alakult ki egy jó kis eszmecsere, azzal indítva hogy beidéztem a szavazati jogról szóló cikkemet (nem olyan volt ez a beszélgetés, mint egy másik a címke mentén található...), pont az ilyeneket keresem! Ezek viszik előre a világot.
  • Megdöbbentő fordulat

    Társadalmi és gazdasági előrejelzés tantárgyból volt egy feladat, melyben különböző tanulmányokat kellett kivonatolnunk. Én a 2010-ben megjelent Magyarország 2025 tanulmánykötetből a "Magyar családok jellemző demográfiai sajátosságai 2025 körül" tanulmányt dolgoztam fel (169-182. o.). Az alább leírt megállapítások a tanulmányból vannak, nem az aktuális magyar kormányprogramból. Ja, hogy azonos? Akkor ismét csak itt a kérdés, hogy ki változott? (A témáról bővebben írtam a A magyar családok jellemző demográfiai sajátosságai 2025 körül, ha érdekel a dolog, érdemes elolvasni, persze az eredeti tanulmány után.) Kezdjünk mindjárt egy idézettel a 182. oldalról a migráció kapcsán: Többségi vélemény mind a politikusok, mind a szakemberek körében a szülőhelyen való boldogulás primátusa, ebből következően a magyar anyanyelvű bevándorlók számának inkább csökkenése, semmint növekedése várható. A határon túli magyarok beköltözése éppen az azonos kulturális, vallási gyökerek miatt nem módosítja a magyar családok demográfiai magatartását, ebben az esetben a reális változatnál bemutatott családképpel számolhatunk. Figyelem! 2010-et írunk ekkor! 
  • Csak egy kérdés

    Nem az vezet ide, hogy maga az alap viselkedés tűrt és nem tiltott? (egyénileg el-el tűröd de el nem ismered még belefér) Eleink talán épp azért tiltották az ilyetén viselkedést, mert tapasztalták, hogy a deviánsok sosem állnak le? Innen pedig még egy lépés kell: A szavazati jog újragondolása!
  • A szavazati jog újragondolása

    Nagyon itt az ideje újragondolni a választási jogot: akkor szavazhatsz ha neked vagy a gyerekednek folyósítanak családi pótlékot, vagy olyan gyereked van aki nem múlt el 30. Nem szavazókorú gyerekekkel annyi plusz szavazatod van, ahányuk után te kapod a kifizetést. OK, ebből engedhetünk egy picit, legyen saját szavazatod, de egyes esetekben ezt ki kell terjeszteni! Miért? A szavazás a közös nemzeti értékeken nyugvó jövőt befolyásolja. Aki nem akar gyereket az egy zsákutcának él, aránytalanul felülreprezentálj aa gyerekeken keresztül a jövőbe invesztáló emberekhez képest a saját akaratát, véleményét. Az, hogy mindenkinek egyformán van szavazójoga teljesen normális dolog volt mindaddig, amíg az alapok nem szakadtak szét ennyire. Amíg mindenki (persze ez alatt az elsöprő többséget kell érteni) alapvetően úgy gondolkozott, hogy lesz két-három gyereke, felneveli őket, akik viszik tovább a család, a közösség, a nemzet értékeit, addig az alapok azonosak voltak. Most az emberek jelentős része vagy nem akar gyereket, vagy egykézik. Az egyik lenullázza a jövő nemzedéket, a másik lefelezi. Ha veszünk egy egyszerű példát a múltból, talán még érthetőbb lesz. A nyilvánosság szavunk legyen az alap. A szó gyöke a nyíl, a szó jelentése a nyíl viselésére jogosultak előtt való beszédet, állásfoglalást jelenti (Kiss Dénes: Az ősegy titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana, 80-81. o.). A nyíl viselésére jogosult harcosok a döntéseik következményeiért akár az életükkel is fizettek egy csatában. A családjuk jövőjét is veszélybe sodorva ezáltal. Volt mit megfontolni egy NYILatkozat előtt. Viszont minden harcos azonos dolgot kockáztatott, és abban is egyetértettek, hogy nem egymásra fognak támadni a közös döntéseknek ez egy alapvetése. Ma azok az emberek akik, pl. a környezetvédelemre hivatkozva nem vállalnak gyereket olyannyira ostobák és rövidlátók, hogy nem fogják fel a NYILvánvalót: a saját közvetlen közösségüket olyan hátrányban sodorják a közeljövőben, amely hátrányt önkéntesen más társadalmak nemhogy nem vállalnak, de még nagyjából csak röhögnek is rajta. Attól, hogy a fejlett államokban kevesebb a gyerek, a mi megtermelt (sokszor felesleges) javainkat kihasználva, más kultúrák létszáma döbbenetesen megnőtt. De ez egy másik történet. Viszont ugyanezek az oktalanok tekintenek úgy a magzatokra, hogy a saját kényelmük érdekében megölhetők! Mire fel legyen akkor az ilyen embereknek több szava egy olyan jövő kapcsán, amit a megszületett gyerekek fognak továbbvinni? Meglepő-e az általuk megvalósuló bujtatott logika, hogy felülreprezentáltak a szavazásokon a társadalom összlétszámával szemben, a gyerekeket semmibe véve? A bevezető javaslat tehát megadja a lehetőséget arra, hogy az individualista zsákutcások által elnyomott gyerekek jövője, az ő érdekeiket is figyelembe véve érvényesülhessen. Aki a nagy társadalmi igazságokat keresi: jogot az elnyomottaknak!
© Olvass balról jobbra. Konzervatív vélemény blog.
Free Joomla! templates by Engine Templates