Könyvajánló: Tiszta leírások. Normális értékrend. Gondolatindító elbeszélések.
Megvettem a címben jelzett nemrég megjelent könyvet, mert szeretem a szerző írásait. A könyvben lévő némelyik fejezetet online formában volt már alkalmam elolvasni. Most is tetszettek.
Tegnap este olvastam az Ignotus-doktrína című fejezetet, ami online az alábbi linken elérhető a Demokratán:
Olvasgatom Raffay Ernő friss könyvét és benne a a száz éve megesett nagy botrányt, Octavian Goga román költő vitáját a Nyugat körével, jelesül Ady Endrével és barátaival....
Döbbenetes elemzés. Ma oly gyakori érveléstechnikai eszközözök száz évvel ezelőttről. Az irodalomtörténeti emlékeim finoman szólva is hiányosak, úgyhogy utánaolvastam Ignotus nevének. Így jutottam el Szabolcska MIhály nevéhez, akiről megvallom becsülettel még soha nem hallottam. Az ő neve volt az egyik, Olyan nagy és jól ismert nevek mellett mint Arany, Eötvös, Berzsenyi, Vörösmarty, akiket Igntous mai szóval élve mucsainak nevez,mert nem elég haladók. Ostoba vidékiek...
Na ha már találkoztam egy új névvel, gondoltam olvasok tőle pár verset. Hiába, az internet ugye! Jó a MEK, meg is leltem egy verseskötetet. Ahogy az már a verseskötetekben lenni szokott van ami tetszik, van ami nem, de az alábbi vers megfogott.
EGY HAZÁTLAN APOSTOLNAK.
Alacsony kis házban, szegénynek születtem.
Anyám varrogatva virrasztott felettem.
Kenyerünket nehéz munkával szereztük,
De azért jóízűn, s panasztalan ettük.
Olyan szót soha sem hallott a mi házunk:
Hogy aki gazdagabb, rosszabb volna nálunk!
Alacsony kis házban, szegénynek születtem,
Földünk sem igen volt több egy kapanyom sem
Kis telkünkön kívül, e haza földjébül,
De nem róttuk ezt föl a hazának vétkül,
Magyar vagyok, - ez volt első szó a számon,
S a hazaszeretet első imádságom!
Alacsony kis házban szegénynek születtem,
De a bölcsődal már zsoltár volt felettem.
S templommá avatta alacsony kis házunk.
Esteli, reggeli édes imádságunk.
Mindíg a jó Isten volt a mi oltalmunk,
Örömünk a jóban, bajban bizodalmunk.
Alacsony kis házban szegénynek születtem,
S ott nevekedtem föl emberszeretetben,
Nem is a szegénység, saját törpesége
Tesz valakit rosszá, s szíve üressége
Ki lelkét, hazáját árúba bocsátja:
Annak nem a kenyér, - más a nyavalyája!
Ez ha jól sejtem Adynak van címezve, esetleg József Attilának. Vagy bárki másnak, aki másokét irígyli, a hazáját nem becsüli, hamis frázisokkal "szereti". Mint Ignotus.
És ez csak egy a gondolatok közül, amiket ez a könyv elindított. Jó. Olvassátok!