Az alábbi cikk erősen elgondolkoztató! Már csak azért is, mert amit a cikkben idézett óvónők mondanak a GDPR kapcsán, az totál hamis.
Kezdjük egy kis kitérővel! A weboldalakon a cookie elfogadó nyilatkozat, amit kapásból mindenki lenyomkod, na az egy tipikus példája a GDPR hamis értelmezésének. Az oldalak igen nagy részében annak ott semmilyen oka nincs, tudatlanságból és félelemből teszik ki az oldalak működtetői (megítélésem szerint a cikket publikáló Magyar Nemzet esetében is felesleges lehet). Az EU pedig nem érzékelve, hogy milyen fokú irritációt okoz az egész, nem foglalkozik azzal, hogy korrekt tájékoztatást nyújtson, vagy elmondja a racionálét ami a rendelet mögött van. Rögtön rátérek a cikkre, de még ideírom azt a pár feltételt, ami a weboldalak esetében kötelezővé teszi a belegyezés kérését:
- A süti csak az elektronikus kommunikáció biztosításának létrejöttére szolgálhat (tehát ezek a sütik adatok továbbítására nem alkalmasak)
- A süti szigorúan szükséges a felhasználó által kért szolgáltatások megvalósításához (pl. authentikáció)
- A süti nem tartalmaz személyes adatnak minősülő információkat
További részletek: Sütik használata a szabályozásoknak megfelelően
A fentiek mögött a legfontosabb, hogy a célhoz kötöttség elve teljesüljön!
Mit jelent mindez egy óvodában? Józsika és Mancika azért van ott, hogy vigyázzanak rá és hogy oktatási, nevelési tevékenységben vegyen részt. Ő és a szülei is részesei ennek a tevékenységnek, így bármely adat amit az óvoda ezzel kapcsolatban róluk kezel célhoz kötött. Az óvoda feladat arról gondoskodni, és ez a gyerekek védelme miatt eleve adott, hogy a faliújság közelébe (lévén az intézmény területén van), illetéktelen személy ne ólálkodjon!
Az egyik gyerek adatait tehát a másikétól, vagy a másik szülőétől a cikkben szereplő példa formájában védeni felesleges. sőt! A gyerek ugyanis szépen meg fogja mutogatni apunak vagy anyunak, hogy a másik gyerek akiről mondani akar valamit az mit rajzolt. Az óvónői logika szerint ezt is tiltani kéne!
Na de mi van akkor, ha valaki kivisz egy ilyen rajzot az óvodából? Mármint ami más gyereké és nem a sajátjáé. Először is: az illető megszegte az óvodai nevelés szabályait, eltulajdonított valamit. Mások illegális cselekedeteiért az intézmény nem felelős mindaddig, amíg a tőle elvárható gondossággal járt el azért, hogy hasonló cselekmények ne valósulhassanak meg!
Másodszor: ha az adott rajt nem óvoda logos papírra készült, senki nem fogja tudni, hogy az adott rajz hol készült!
Harmadszor: ez furán fog hangzani, de a név önmagában nem személyes adat, a ritka neveket leszámítva, ugyanis alkalmatlan a személy azonosítására, kizárólag egyéb adatokkal együtt! Pl. az egész ovi tudja ki az a Pistike, de ha az utcán megkérdez valakit Budapesten, már jó eséllyel nem. Egy faluban viszont simán lehet, hogy mégis.
Az utolsó ponttal átléptünk egy másik szempont területére, vagyis arra, hogy mit is tehet meg az óvoda egy akár névvel ellátott rajzzal. Fáj vagy sem, ezeket a rajzokat eleve nem őrizgetik örökké! Vajon hol lehetnek a mi óvodai rajzaink? Na ugye. Az óvoda ilyen vagy olyan formában meg fogja semmisíteni azokat. Pl. kidobja a szemétbe darálás nélkül. A hulladékkezelés kapcsán pedig nem köteles feltételezni, hogy valaki vadászik az óvodai hulladékra, hogy Pistike rajzaival évtizedekkel később bevádolhassa őt (utalva a bajorországi náci-műbalhéra).
Amennyiben egyébként az óvoda igazán biztosra akar menni, a rajzokon a gyerekek jelét kell feltűntetni. Ebből a gyereket, vagyis a személyt azonosítani, már csak bennfentes infók alapján lehet. Ez az az infó, ami jó eséllyel írásban nem is létezik!
Amennyire rémlik a saját ovis korszakom, vagy a gyerekeméi, mindig is a jel volt a lapon egyébként. Talán mert a gyerekek is el tudják “olvasni”, meg mert a józan paraszti ész is ezt diktálja…
Magyar Nemzet | Polgári napilap és hírportál...