Valaki most hivatkozta be ezt a cikket Tóta W. állatságait bemutatandó. Én csak annyit kérnék azoktól a kedves (?) ismerőseimtől, akik a választási jogról folytatott elmélkedéseim miatt fasisztáztak, hogy akkor ezt most Tóta W. felé is legyenek olyan drágák… Külön ajánlom ezt (ha olvassa) annak a kedves ex-kollégámnak a figyelmébe, aki LinkedInen esett nekem igen vehemensen téma miatt. Figyelem! Nem azt mondtam, hogy nem lehet bármiről gondolkodni ugye? Igazán nem akarom emellett feleslegesen túlbecsülni a leírtakat, de nézzük már meg ezt a bekezdést: „Hosszú távon tehát az a teendő, hogy ezt az igazságtalanságot ki kell küszöbölni, megakadályozva egyben azt is, hogy jobb sorsra érdemes honatyák a nyilvánvalóan tudatos hazugság eszközéhez kényszerüljenek folyamodni. Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés. Képesítés és képesség nélkül babakocsit sem lehet tologatni - na jó, azt éppen lehet, szintén sajnos -, nemhogy megmondani a frankót országlás ügyében. Motorhoz, autóhoz, kerti traktorhoz, katedrához és esztergagéphez tanulni kell - csak éppen a választáshoz nem kell. Mintha a politika nem volna veszélyes üzem.“ Első kérdés: hányszor kell nekifutni az 5-10%-nak?  Második kérdés: politikus ezek után hogyan lehet valaki képesítés nélkül?  

Vegyük csak át! Ha tehát valaki homo a Fideszben, akkor az áruló. Ezek szerint aki nem, az az ellenzékben az is. Ezt mind le kéne büntetni, amikor a Fidesz nyer? Idióta! Adott esetben az ilyen uszítókat ki kéne zárni a politikai életből, sőt akár a szavazati jogától is megfosztani. 

Ne azon aggódj, ki mennyit szerzett (állítólag!), pláne ne a bal-fake sajtó alapján! Nézd mi lesz VELED és a CSALÁDODDAL! Az öröm mellett meg kell nézni az Sehonnay oldalát. Egészen elképesztő. Van fix 25.000 ember, aki nézi, követi reagál rá! A baloldal 4. helyezettje. 

A kérdés csak az, hogy miért ellenzéki valaki. Mik azok az értékek, üzenetek, amiket másképp lát mint a mai mély merítésű Fidesz-KDNP? Ezek szerint sokan olyanok mint a szurkolók? Ez az ő csapata és kész?

Demokrácia vagy demonokrácia?

Egy kicsit kemény mondatok következnek, értelemszerűen nem azok megbántására, akik önhibájukon kívül vannak olyan helyzetben, hogy elsőre potyautasnak tűnnek. Ők azok, akiket segít a társadalom, és ők maguk is felelősen gondolkodnak a társdalomról. Én azokról fogok beszélni, akik tudatosan olyan életvitelt folytatnak, ami az egymást követő generációk szempontjából deviáns, öncélú, ezért nevezem őket a generációk, a folytonosság potyautasainak! Az élet a folytonosságról szól. Ahogy egyszer hallottam valakitől: mindenkinek egyetlen kötelessége van a szüleivel szemben. Az hogy a saját gyerekeit becsülettel felnevelje! Ehhez persze tisztelni kéne a szülőket, a munkájukat, az életművüket. Meg persze a családot, a nemzetet, a kisebb-nagyobb körülöttünk lévő közösségeket. Nem pedig csak a "jogom van" mantrának élni, elfeledkezve a kötelességekről!

Az alábbi cikk egy újabb érv a szavazati jog újragondolásához. Jutalmazni kellene azt, akik stabil házasságban élnek? Az ő gyerekeik az elemzés szerint sokkal sikeresebbek!

Írtam azt a gondolatébresztő cikket a szavazati jog kiterjesztéséről, miszerint a szülök a gyerekeik jogán több szavazattal rendelkezhetnének. Kerestem egy példát arra, hogy ennek mi az indoka, mégpedig  olyan területről ami kelően tényszerű és nagyon nem szokás megkérdőjelezni: a pénzügyi befektetések világából. Az egymást követő generációk hasonlóan modellezhetők mint a reálopciók setében az egymást követő befektetések. Jó, de mi is az a reálopció? Egyszerű szavakkal, olyan egymásra épülő befektetésekről van szó, ahol korábbi beruházás megvalósítása nélkül a később következő megvalósulása nem lenne lehetséges. Opciónak pedig azért hívják, mert a későbbi lépések megvalósítása nem kötelező, megvalósításukról a megelőző lépések után lehet dönteni.

Nemrégen egy volt kedves kollégám írt rám, a főoldalon kint lévő szavazati jogról szóló cikk miatt (A szavazati jog újragondolása). Először csak sejtettem, hogy nem ért egyet velem, ami persze nem baj, sőt! Az értelmes vita viszi előre a világot, hiszen érvek, ellenérvek mentén derülhet ki egy ötletről hogy akár csak kicsit hasznos lehet-e, vagy nem való semmire sem. Természetesen név és olyan adatok nélkül, amelyek mentén az illetőt azonosítani lehetne közreadom itt a beszélgetésünket. Elgépelésestűl, helyesírási hibástúl. A kolléga megszólalásait a K betű jelzi, a sajátomat T-vel jeleztem. Végül beraktam három olyan cikket, ami pontosan a szavazati rendszerek átalakítását célzó EU-s törekvéseket mutatja, mégpedig olyan vektorok mentén, amelyek az EU-s baloldal felé billentenék a mérleg nyelvét. Láthatjátok, hogy rögtön a beszélgetés elején pont azzal vádolt meg a kolléga, hogy én ezt szeretném elkövetni, holott a cikk szerint ah megnézted a fenti linken elég egyértelmű, hogy a szándékom ennél összetettebb. A szövegből néhány dolgot ott leírt dőlt betűs indoklással kihagytam. Ez minden esetben alapvetően azért történt, hogy még közvetve se lehessen tippelni az illető személyére. Emelett egész egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy egy ötletet (nem megvalósult megoldást, nem gyakorlatot) úgy lehet értelmezni korlátozásként értelmezni, hogy közben a liberális világ által erőltetett pozitív diszkrimináció, a kvóta-gyakrolatok egész egyszerűn negatív diszkriminációt jelentenek az ún. elnyomó többség felé. Na most akkor vagy mindenhol lehet ilyet, vagy sehol. Ugye?

Társadalmi és gazdasági előrejelzés tantárgyból volt egy feladat, melyben különböző tanulmányokat kellett kivonatolnunk. Én a 2010-ben megjelent Magyarország 2025 tanulmánykötetből a "Magyar családok jellemző demográfiai sajátosságai 2025 körül" tanulmányt dolgoztam fel (169-182. o.). Az alább leírt megállapítások a tanulmányból vannak, nem az aktuális magyar kormányprogramból. Ja, hogy azonos? Akkor ismét csak itt a kérdés, hogy ki változott? (A témáról bővebben írtam a A magyar családok jellemző demográfiai sajátosságai 2025 körül, ha érdekel a dolog, érdemes elolvasni, persze az eredeti tanulmány után.) Kezdjünk mindjárt egy idézettel a 182. oldalról a migráció kapcsán: Többségi vélemény mind a politikusok, mind a szakemberek körében a szülőhelyen való boldogulás primátusa, ebből következően a magyar anyanyelvű bevándorlók számának inkább csökkenése, semmint növekedése várható. A határon túli magyarok beköltözése éppen az azonos kulturális, vallási gyökerek miatt nem módosítja a magyar családok demográfiai magatartását, ebben az esetben a reális változatnál bemutatott családképpel számolhatunk. Figyelem! 2010-et írunk ekkor! 

Nagyon itt az ideje újragondolni a választási jogot: akkor szavazhatsz ha neked vagy a gyerekednek folyósítanak családi pótlékot, vagy olyan gyereked van aki nem múlt el 30. Nem szavazókorú gyerekekkel annyi plusz szavazatod van, ahányuk után te kapod a kifizetést. OK, ebből engedhetünk egy picit, legyen saját szavazatod, de egyes esetekben ezt ki kell terjeszteni! Miért? A szavazás a közös nemzeti értékeken nyugvó jövőt befolyásolja. Aki nem akar gyereket az egy zsákutcának él, aránytalanul felülreprezentálj aa gyerekeken keresztül a jövőbe invesztáló emberekhez képest a saját akaratát, véleményét. Az, hogy mindenkinek egyformán van szavazójoga teljesen normális dolog volt mindaddig, amíg az alapok nem szakadtak szét ennyire. Amíg mindenki (persze ez alatt az elsöprő többséget kell érteni) alapvetően úgy gondolkozott, hogy lesz két-három gyereke, felneveli őket, akik viszik tovább a család, a közösség, a nemzet értékeit, addig az alapok azonosak voltak. Most az emberek jelentős része vagy nem akar gyereket, vagy egykézik. Az egyik lenullázza a jövő nemzedéket, a másik lefelezi. Ha veszünk egy egyszerű példát a múltból, talán még érthetőbb lesz. A nyilvánosság szavunk legyen az alap. A szó gyöke a nyíl, a szó jelentése a nyíl viselésére jogosultak előtt való beszédet, állásfoglalást jelenti (Kiss Dénes: Az ősegy titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana, 80-81. o.). A nyíl viselésére jogosult harcosok a döntéseik következményeiért akár az életükkel is fizettek egy csatában. A családjuk jövőjét is veszélybe sodorva ezáltal. Volt mit megfontolni egy NYILatkozat előtt. Viszont minden harcos azonos dolgot kockáztatott, és abban is egyetértettek, hogy nem egymásra fognak támadni a közös döntéseknek ez egy alapvetése. Ma azok az emberek akik, pl. a környezetvédelemre hivatkozva nem vállalnak gyereket olyannyira ostobák és rövidlátók, hogy nem fogják fel a NYILvánvalót: a saját közvetlen közösségüket olyan hátrányban sodorják a közeljövőben, amely hátrányt önkéntesen más társadalmak nemhogy nem vállalnak, de még nagyjából csak röhögnek is rajta. Attól, hogy a fejlett államokban kevesebb a gyerek, a mi megtermelt (sokszor felesleges) javainkat kihasználva, más kultúrák létszáma döbbenetesen megnőtt. De ez egy másik történet. Viszont ugyanezek az oktalanok tekintenek úgy a magzatokra, hogy a saját kényelmük érdekében megölhetők! Mire fel legyen akkor az ilyen embereknek több szava egy olyan jövő kapcsán, amit a megszületett gyerekek fognak továbbvinni? Meglepő-e az általuk megvalósuló bujtatott logika, hogy felülreprezentáltak a szavazásokon a társadalom összlétszámával szemben, a gyerekeket semmibe véve? A bevezető javaslat tehát megadja a lehetőséget arra, hogy az individualista zsákutcások által elnyomott gyerekek jövője, az ő érdekeiket is figyelembe véve érvényesülhessen. Aki a nagy társadalmi igazságokat keresi: jogot az elnyomottaknak!